Tóth Zoltán, 1969-2017
|
Tur Mezei Erzsébet
„Amikor nincs tovább”
Egy darabig elvisz a láb is, De gyilkos ingoványhoz ér, Félelmes szakadékhoz ér,zúgó folyam partjához ér, És akkor nincs tovább.
Egy darabig elvisz a szív is, Utat lel ingoványon át, Lélekvesztőt a folyamon, Aztán elér oda, ahol a szívnek sincs tovább.
És, ha már a szív sem talált utat, át gyilkos ingoványokon Folyamon, sellőn, tengeren, A hiten, a hiten a sor. És mégis van tovább.
A hit elvisz, visz a célig, Megfáradottnak szárnyat ad, És vészen át és poklon át oda az Istenig ragad. És akkor nincs tovább.
Nincs tovább, mert vége az útnak, És nincs tovább a küszködés, És nincs tovább a fájdalom, Csak az élet, az öröm a béke van tovább.
|